A digitális globalizációba való bekapcsolódáshoz két dolog biztosan elengedhetetlen, az írni-olvasni tudás és az angol nyelvtudás.
Magyarország az angol nyelvtudás tekintetében (az angol anyanyelvű országokat nem számolva) világranglista 14. helyén helyezkedik el a maga 598 pontjával. Budapest pedig a városok rangsorában a 9.-ik helyen áll 622 pontal. Ez azt jelenti, hogy azok közül akik beszélnek angolul, a jártasságuk szintje lehetővé teszi, hogy elhelyezkedjenek a digitális szektorban.
Ugyanakkor a magyar lakosság mindössze 20%-a beszél angolul. Magyarországon a munkaképes korúak kétharmada az anyanyelvén kívül semmilyen idegen nyelvet nem beszél. Ehhez képest például Svédországban, Lettországban, Dániában, Litvániában, Finnországban, vagy Észtországban 10-ből kevesebb mint 1 olyan ember van, aki nem ismer egyetlen idegen nyelvet sem. A magyar adat ezen a téren a 2. legrosszabb az EU-ban.
Ez azt jelenti, hogy az oktatás jelenlegi színvonalával a digitális szektorban ami a globalizáció következő fázisának alappillére a magyar munkaerő potenciál rendkívül alacsony és még azt a kevés lehetőséget sem aknázza ki ami ezen a téren adott neki.
A globális, de még regionális szinten is szembetűnő lemaradásra talán jó példa, hogy még a hasonló méretű Csehországban is több nemzetközileg is jelentős tech cég alakult (pl. Avast, AVG). Eközben Magyarországon nincsen önálló, magyar tulajdonú, legalább az európai szinten meghatározó, tehát makró szinten is értékelhető méretű digitális fókuszú vállalkozás.
https://www.facebook.com/219747492309273/photos/a.225233438427345/891451971805485/