Négyszer annyian szülnek ma császármetszéssel Magyarországon mint ami egészségügyileg indokolt lenne és ennek mértéke folyamatosan emelkedik. Míg 1990-ben 10%, a 2000-es évek elején 20%, 2015-re már 39% volt a császármetszés gyakorisága. Budapesten belül ez az arány még magasabb, közel 50%. Ezzel Magyarország messze a világátlag felett van.
A jelenség mögött számos ok áll, melyek között az élen a magyarországi kórházi ellátás túlmedikalizálódása szerepel. Az egyik beavatkozás (például a legtöbb kórházban rutinszerűen adagolt – szülésindításra és gyorsításra használt – szintetikus oxitocin) növeli a további beavatkozások kockázatát, ami kikövezheti az utat egészen a császármetszésig.
Igaz, egyre többen vállalkoznak szülésre későbbi életkorban, akik közül többeknek van valamilyen kockázatot jelentő egészségügyi problémája. De leginkább a kórházak, szülészorvosok szemléletében és a szülészeti helyzetek kezelésének módjában keresendő a magyarázat. Azokban az intézményekben ahol eleve sok szülést kell lebonyolítani nem örülnek a hosszadalmas vajúdásnak, gyorsabb és az orvos szempontjából kiszámíthatóbb a császármetszés. A természetes szülés kísérésének gyakorlata pedig eltűnőben van, így például a faros szülés hüvelyi úton történő segítése a legtöbb orvosnál azért nem valósul meg, mert a szakmai tudás ezzel kapcsolatban kikopott, nincs kitől megtanulni, ezért császármetszés lesz belőle.
A császármetszés során a gyerek nem a természetes szülőcsatornán halad át, így elesik az ahhoz kapcsolódó protektív és egyéb hatásoktól. A kutatások a császármetszés távoli hatásaihoz számos betegség kialakulásának megnövekedett kockázatát kötik, ilyen az asztma, az ekcéma, az allergia, az 1-es típusú diabétesz, a gyermek bronchitisze, a szklerózis multiplex, a gyermekkori leukémia, a hererák kialakulása és a fokozott hajlam az obezitásra. A negatív következmények kockázata pedig fokozottan érvényes a programozott császármetszéssel születő gyerekek számára.
Császármetszést követően kevesebb az esély arra, hogy az első találkozás anya és baba között igazán minőségi, életre szóló megnyugtató hatású legyen. Kevesebbszer valósul meg a bőrkontaktus, és a szoptatás is kedvezőtlenül alakulhat. Mindez a korai anya-baba kapcsolódás minőségét hatja át, amiből aztán a későbbi kötődési stílus, illetve a szociális készségek fejlődnek ki, ráadásul az apa-gyerek kapcsolódás minőségét is befolyásolja.
Miközben elmondható, hogy a fejlett országokban általános tendencia a császármetszések arányának emelkedése, érdemes tőlünk északabbra is egy pillantást vetni, ahol a WHO-nak megfelelő arányú a császármetszések száma. Vajon milyen összefüggésben áll ez a skandináv országok boldogság indexben, vagy az oktatási rendszerrel való elégedettségi indexben elfoglalt előkelő helyezésével?
Egyes gondolkodók szerint a szülőszobán történteknek társadalom formáló jelentősége van. Ahogyan egy társadalom az új nemzedéket fogadja, és amilyen gyermeknevelési módszereket alkalmaz, az áthatja egy társadalom alapvető értékeit (Raphael Leff), felnőttkori konfliktusait és cselekvéseit (Thomas Verny), a nemzet külpolitikájára hatnak (Lloyd deMause), és a szeretetképesség kifejlődésének alapjait teszik le (Michel Odent).
https://www.facebook.com/219747492309273/photos/a.225233438427345/416299762654044/