A közép- és kelet-európai rendszerváltó országok egykori éllovasát, Magyarországot, az ezredforduló óta egymás után hagyják le a régiós társai.
Az elmúlt közel két évtizedben politikai tekintetben hatalmas változások zajlottak le hazánkban: egykor meghatározó pártok jelentéktelenedtek el, vagy szűntek meg teljesen, felemelkedett egy új gazdasági és politikai elit. Csak egyvalami állandó: gazdasági növekedés tekintetében Magyarország továbbra is képetlen tartani a lépést a környező országokkal.
Az elmúlt két baloldali illetve három jobboldali kormányzati ciklus alatt elért gazdasági növekedés szinte pontosan megegyezik. Összességében ez a növekedés a 10 vizsgált ország közül a legutolsó helyre elegendő. Az éllovasok a magyarnál több mint 2x gyorsabb növekedést produkáltak. Egyedül a nálunk jóval gazdagabb Szlovénia növekedési üteme volt hasonló hazánkéhoz.
Magyarország lemaradása viszont nem is a termelőképessége avagy a GDP tekintetében a leglátványosabb, hanem az egy főre jutó vagyon tekintetében igazán szembetűnő. A magyar GDP jelentős részét ugyanis nem hazai hanem külföldi vállalatok termelik meg amiből a magyar gazdaság részesedése csupán a munkabér, a profit viszont nem marad magyar tulajdonban. Ebből adódik, hogy két ország akár teljesen azonos GDP esetén is, de más összetételű tulajdonszerkezettel egészen különböző életszínvonalat is jelenthet a két ország állampolgárainak.
“A GDP nem méri a vagyont. A GDP az csak a jövedelem. Vegyünk egy példát. Tíz éven át egy ország minden évben épít egy házat. A GDP-je egy ház. Két országunk van. Az egyik országban minden évben az év végén tönkremegy a ház és ahelyett építjük a házat. Akkor a tizedik év végén csak egy házunk lesz. Ennek az országnak aminek a végén csak egy háza van ugyan annyi a GDP-je mint annak amelyik olyan házakat épít amik megmaradnak és a tizedik év végén tíz háza lesz. Mind a kettő országnak a GDP-je egy és egy. De az egyik országban sokkal jobb élni.” Orbán Krisztián
A felzárkózáshoz olyan export alapú gazdaság kell, ahol hazai tulajdonban lévő vállalkozások külföldről szerzik a pénzt. Az elmúlt húsz évben a két baloldali majd az utóbbi három jobboldali kormány ugyanakkor jobban támogatta a multinacionális cégeket mint a hazai kis- és középvállalkozásokat. Volt még egy másik nagy nyertese ennek a gazdaságpolitikának, ezek pedig a járadékvadász magyar vállalkozások amelyek nem a piacról hanem állami megrendelésekből szerzik a jövedelmüket – például autópályaépítés.
A folyamat eredményeként magyar gazdaság három részéből, kis- és középvállalkozások, külföldi multik és járadékvadász vállalkozások, mostanra egyre inkább csak az utóbbi kettő maradt. Az a magyar vállalkozói réteg, amely a piacról akar megélni eltűnőben van. Miközben az egyetlen kitörési pont a magyar tulajdonú, exportorientált kis- és középvállalkozói szektor fellendülése lenne.
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=905185153765500&id=219747492309273