Magyarországon a csökkenés ellenére európai viszonylatban még mindig magas a terhességmegszakítások száma. Az 1990-es évek elején az évi közel 100 ezer művi vetélés száma (850 terhességmeszakítás jutott 1000 születésre) az ezt követő két évtizedben kevesebb mint felére, 30 ezerre esett 2018-ra. A legrosszabb arány egyébként 1960 és 1970 között volt amikor a terhességmegszakítások száma magasabb volt a születések számánál. (Ebben a periódusban 1300 terhességmeszakítás jutott 1000 születésre).
A rendszerváltás idején közel azonos nagyságú volt a házas és nem házas nők abortuszgyakorisága, 2018-ban viszont a nem házas nők művi vetéléseinek gyakorisága csaknem kétszerese volt a házas családi állapotúakénak. 1990-ben az összes művi vetélés 63%-a a házas nőktől származott, 2018-ban viszont a hajadonoké lett a domináns szerep, mivel az összes művi vetélés 70%-a tőlük eredt, míg a házasok részaránya alig érte el a 23%-ot.
Az iskolai végzettség szintjének emelkedésével párhuzamosan határozottan csökken a terhességmegszakítások gyakorisága. A 8 osztályt sem végzett nők 48,8 ezrelékes és a felsőfokú végzettségű nők 4,3 ezrelékes abortuszgyakorisága között tizenegyszeres a különbség, de a 8 osztályt végzettek körében is hét és félszer gyakoribb volt a művi vetélés, mint az egyetemi, főiskolai végzettségű nőknél.
Ugyancsak figyelemreméltó fejlemény, hogy míg az 1990-es évek elején Budapesten volt a legmagasabb, 2018-ban viszont már a fővárosban volt a legalacsonyabb az abortuszgyakoriság.